A FEKETE MAGYAR

- Azt a bumerángot szeretném megnézni - szólok oda az indiai árusnak. - Kézzel készítettek, mindet a főnököm csinálja. - mondja, miközben átnyújtja a lakkozott, apró pöttyökkel színesre festett vadászeszközt. - A főnök honnan való? -  kérdem, mert végig jártam az egész nagy melbourne-i vásárcsarnokot és úgy tűnt, hogy a bumerángok és a didzseriduk is... Continue Reading →

Reklámok

Klozet-etnográfia: Loo és Dunny kalandjai

Restroom: Amerikában nyilván pihenni járnak ide az emberek, ez állhat a ‘pihenőszoba’ etimológiája mögött. Ízlés kérdése, egyesek esküsznek arra, hogy itt a legjobb olvasni, gondolkodni. Aztán itt a powder room: a kifinomult angolok között akad, aki szükség esetén ide, a ‘púderszobába’ jár ki. •••• Az ausztrálok, bár angol eredetükhöz híven gyakran jönnek ezzel a ‘púderszobás’... Continue Reading →

SZENVEDÉLY KAKAÓPORRAL HINTVE

Hát ezen miért nincs kakaópor? Pincér! – kiáltja. Négykerékmeghajtásos luxusautóval érkeztek öt perccel ezelőtt, Toorak traktor, ahogy errefelé hívják őket. A kislányon csinos lila kordkabát. Az anyuka negyven körüli. Szőke, vékony, mint errefelé mindenki. Hiába, a szomszéd kerület Toorak, ez Melbourne Rózsadombja. A kávéházak itt mindig tele vannak. A copfos kislány alig lépett be az... Continue Reading →

KIVÁNDORLÁSOM TÖRTÉNETE

(Ez az írás eredetileg a Határátkelőnek íródott. Nem nagyon akartam magamról írni az Álomidők Meséi oldalon, de ha már megjelent, akkor gondoltam ide is kiteszem. Határátkelő blogján itt található: http://hataratkelo.postr.hu/most-is-mehetnekem-van). Határátkelő nemrégiben arra kért, hogy írjunk az elindulásról. Sokat gondolkodtam mit is írjak, aztán rájöttem, hogy ahhoz, hogy el tudjam mesélni hogyan kerültem Ausztráliába azt... Continue Reading →

PIROS PIPACSOKKAL EMLÉKEZÜNK

A Háborús Hősök emlékművénél (Shrine) tartották Melbourne-ben a hajnali ünnepi megemlékezést. Zuhogott az eső, szinte csípett a hideg. Álmosan, csendben vonult az esernyős, esőkabátos tömeg az utcákon. Még sötét volt. Előttem az egyik ernyőn Monet egyik festménye volt kifeszítve: a tájképen napernyős nő gyermekével átsétál egy francia pipacsos mezőn. Érdekes. A piros pipacsok nyíltak ki... Continue Reading →

LOCSOLÓI VÍZIÓ

A zuhanyzótálban mindig ott állt három üres vödör. Eleinte nem értettem miért. Tusolás előtt rendszeresen kipakoltam őket. Néha morogtam is. Főleg, mert valaki minden álló nap visszatette mindet. Majd az egyik lakótársam elmagyarázta, hogy azért kell a vödröket kerülgetnem az amúgy is kicsinek mondható zuhanyzóban, mert a rólam lecsöpögő vizet ezek gyűjtik össze. Pár nap... Continue Reading →

SZEGÉNY EMBER ÜDÜLŐJE

Kórházban ülök. Mellettem (ausztrál) férjem. Infúzió a karjában. -          Jó az élet! – mondja. Így magyarul. -          Jó! – felelem. Belőlem nem a morfium beszél. Várunk az orvosra. Az ablakon kinézek miközben B. lassan elalszik. Öreg téglaház áll odakint az üvegablakos irodaházak tövében. Eszembe jut egy kórházi vizit. Mamával mentünk Pestre EKG-re. Abban az időben... Continue Reading →

TERRA NULLIUS

Avagy haza az itthon és otthon között Nem a te hazád. Évekbe telik mire rájössz agapanthus a neve annak a virágnak, amely nyáron minden sarkon nyílik. Sokáig nem tudod kik itt a híres emberek. Észre sem veszed, ha ez egyik a parkban rád nevet. * Egy percig se dédelgess álmokat! Nem lesz itt sokkal jobb.... Continue Reading →

Featured post

INDUL A FALU! IRÁNY AZ EU!

BOLDOG ÚJ ÉVET KíVÁNOK MINDENKINEK EZZEL AZ EU-S íRÁSSAL! 🙂 Most volt ez nemrégen. Alig pár hónapja. 2003 szeptember tizenharmadikán éjjel, alig aludtam az izgalomtól. A Kiss Jóskát ugyanis már majdnem két éve nem láttuk. Igazából senki sem tudta mi történt vele. Még a Manczi néni, az anyja sem. Azt pletykálták a faluban, hogy kiment... Continue Reading →

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑