Klozet-etnográfia: Loo és Dunny kalandjai

Restroom: Amerikában nyilván pihenni járnak ide az emberek, ez állhat a ‘pihenőszoba’ etimológiája mögött. Ízlés kérdése, egyesek esküsznek arra, hogy itt a legjobb olvasni, gondolkodni. Aztán itt a powder room: a kifinomult angolok között akad, aki szükség esetén ide, a ‘púderszobába’ jár ki.

••••
Az ausztrálok, bár angol eredetükhöz híven gyakran jönnek ezzel a ‘púderszobás’ badarsággal, a legtöbben mégis inkább a loo-n enyhítenek magukon. A vízzel öblíthetős klotyók ezen vicces elnevezését a híres waterloo-i csata helyszíne ihlette meg. És bár Angliából származik a lehúzhatós vécék őse a watercloset, az erre utaló WC mozaikszó inkább az angolszász világon kívül hódított magának teret. Tehát Ausztráliában járva ne keressünk WC feliratokat, inkább azt kérdezzük, hogy merre van a bathroom, toilet, powder room vagy akár a loo.
••••

Mint a konyhaművészetnek, a táncnak vagy akármi másnak a klotyózásnak is minden kultúrában mások a szokásai. Japánban ültem már elektronikus zenét játszó vécé ülőkén, amely a pisi csurgás és más egyéb hangok tompítására találtak ki a szégyenlős ázsiaiak. Ugyanitt ülőke-melegítő rendszer is létezik, amely kellemes hőmérsékletet biztosít az ember fedetlen popsijának olyan helyeken is, ahol télidőben a rizspapíros ablakok nem mondhatóak a legjobb hőszigetelőnek. Japántól kicsit nyugatra, Kínában, már a pottyantósak a divatok. Itt még a házakban, éttermekben is földre helyezett tálkák lyukaiba kell beletalálni. Guggolva vagy állva, azt nem tudom, ülve mindenesetre higiéniai szempontból nem ajánlatos, mert úgy tűnt rajtam kívül másoknak sem sikerült elsajátítani a célba-találás művészetét. A perzsák ebben a a tekintetben mindenképpen higiénikusabbak, ők ugyanis képtelenek létezni a vécékagylóra csatolt zuhanyrózsa nélkül, amely kettő-az-egyben: bidé-vécé megoldást biztosít.

•••

Mivel Ausztrália multikulturális ország, sokan különböző módon állnak (vagy ülnek oda) a budikhoz. Az év elején az egyik államban politikai vita is támadt, mert egyesek szerint a bevándorlók eljárásai nem minden esetben felelnek meg az ausztrál testszagkezelés és toalett-használat etikettjének.  Így például az egyetemeken kampányszerűen tanítják a külföldi diákokat a vécézés Ausztráliában már jól bevált módszereire, méghozzá oktató jellegű plakátok segítségével.  (http://www.news.com.au/national-old/macquarie-university-teaching-migrant-students-how-to-use-a-toilet-correctly/story-e6frfkvr-1226242206897)

•••
Én sokáig azt gondoltam a magyarok és az ausztrálok között ezügyben nincs semmi kulturális különbség. De ezt csak addig hittem, amíg egyszer tanúja nem voltam egy hasonló beszélgetésnek, amely egy Ausztráliába szakadt hazánkfia és egy Magyarországról frissen hazatért ausztrál között zajlott le.
–Nem értelek titeket, hogy miért kell azt oda…úgy odabiggyeszteni. Minek az a kis tálka oda? Nézegetni akarjátok, vagy esetleg vizsgálgatni? Miért nem lehet egyből bele a vizes lyukba? Miért kell ez a köztes, tálkás állapot? Nem értem, komolyan…
-Jaj, na nehogy azt mond, hogy csobbanó vízbe jobb csinálni.  Ezek az ausztrál csobbanókagylók már használat közben gondoskodnak a seggmosásról.
–Menj már! Ja, arról nem is beszélve, hogy nálatok az ember feje fölött vannak a víztartályok. Mi van ha rám szakad? Miközben ott ülök? Meg sem mertem azokat az elöregedett madzagokat húzni….

•••
A vécézési kultúra azonban az elmúlt évtizedekben jelentősen modernizálódott Magyarországon is. Lehúzó madzagokból sem sokat látni az új építésű épületekben. Magyarországon is egyre több helyen lehet falinyomóval öblíteni. Van kis gomb kis dolog utáni nagy gomb pedig nagy dolog utáni használatra. A nyugatról szállított vécékagylókban pedig már nincsenek tálkák, lehet egyből a lyukba pottyantani, pont úgy, mint Amerikában vagy Ausztráliában.

•••

A nagy különbséget én mégis a nyilvános vécék terén látom. Először is Ausztráliában vannak, Magyarországon pedig sokszor – leginkább mikor keresünk egyet – úgy tűnik, hogy nem léteznek.
A rafinált magyar vállalkozók azonban felfedezték a piac ezen hiányosságát és turista nevezetességek, forgalmas helyek közelében, lakásuk oldalában, házuk alagsorában, kertjük belsejében, éttermük alaksorában kiépítettek egy-egy mellékhelyiséget, amelyet belépő jegy ellenében megnyitnak a nyilvánosság előtt is.
Mindenesetre a tömegek budiztatását, pihentetését, púderezését Ausztráliában általában az állam oldja meg. Nem is akárhogy. Az adófizetők elvárják, hogy pénzükből közhasználatra alkalmas illemhelyeket tartson fel a kormány: a parkokban, az utcákon, a tereken, a botanikus kertben, az erdőben, a kiránduló helyeken, a tengerpartokon, az autóutak mellett. Egyszóval mindenütt. Meglepő módon nemcsak folyóvíz, hanem valamiféle papír is akad itt ezeken a helyeken. Bár tükörre ne nagyon számítsunk, ezek helyére nagy fémlemezeket szereltek. A hatalmas nemzeti parkokban előfordul, hogy a vadon közepén csak pottyantós vécék vannak.  Ezeket dunny-nak kereszteltek az ausztrálok, de thunderbox avagy mennydörgésdobozként is szokás rájuk hivatkozni. Egyes kempingezésre alkalmas helyeken pedig még mindig az ‘ásunk egy gödröt és oda járunk’ a módi. Mindenesetre, hiány Ausztráliában vécékből nincsen. Sőt!  Akárhova is megyünk utunkat megtervezhetjük úgy, hogy az vécék mentén vezessen végig. Ez kiváltképpen jó dolog, ha valakinek van valami betegsége vagy netalántán terhes. Mások nem nagyon hiszem, hogy nyaralásuk útvonaltervezéséhez igénybe veszik a szövetségi kormány ezen térképes szolgáltatását.  http://www.toiletmap.gov.au/
•••
Egy azonban bizonyos, hogy Ausztráliában nem áll meg az a mondás, miszerint a buta gyerek kevés ésszel meg egy vödör vízzel csak vécés néni vagy bácsi lehet. Mert az igazság az, hogy itt csak az automata nyilvános fülkék üzemeltetése kerül aprópénzbe. S bár tudom, hogy a klotyókassza nem feltétlenül hungarikum, de Magyarországon utazgatva arról is meggyőződtem, hogy ez a jó kis magyar fenyegetés már a magyar gyerekre sem bírhat hatással. Ugyanis, például a Balaton partján, az illemhelyek ajtajaiban jól öltözött, több nyelven is kommunikáló állampolgárok szedték be a belépőre valót, akik – ha magánvállalkozásukat saját maguk vezetik –  a munkájukból igen is jól megélnek. Forgalmas helyeken 300 forint beugrót is elkér egy-egy vécés-vállalkozó. S ha meggazdagodik akkor el lehet gondolkodni,  hogy vajon miért? Azért, mert jól végezte a dolgát vagy azért mert évezredek óta az ember csak végzi a dolgát…És ugye, vannak dolgok amik nem változnak.
SMG
Reklámok

Klozet-etnográfia: Loo és Dunny kalandjai” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Érdekes volt 🙂 főleg, hogy te sok országban jártál már, elég sok mindent láttál.
    Én akkor nyitottam ki nagyra a szemem, mikor Szerbiában megálltunk egy jobb helyen!, s egy kis szoba-WC-ben volt két luk a földön 😀

    • Kedves SMG! NAgyon tetszik az írásod stílusa és – bár még nem olvastam sokat, de majd bepótolom – a posztok tartalma. Ezn pl. különösen informatív és érdekes, és azért írok, mert szeretném engedélyedet kérni hogy hivatkozhassak rá, idézhessek belőle és/vagy belinkelhessem a blogba, amit írok: http://wcterkep.hu/?p=blog Várom válaszod, tisztelettel: Anna

      • Kedves Anna, köszönöm a hozzászólást. Persze, nyugodtan használd fel vagy linkeld be az oldaladon az írásomat, úgy látom úgyis pont témába illik. 😀 További sok sikert kívánok a weboldadhoz. Köszönettel SMG

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s