INDUL A FALU! IRÁNY AZ EU!

BOLDOG ÚJ ÉVET KíVÁNOK MINDENKINEK EZZEL AZ EU-S íRÁSSAL! 🙂

Most volt ez nemrégen. Alig pár hónapja. 2003 szeptember tizenharmadikán éjjel, alig aludtam az izgalomtól. A Kiss Jóskát ugyanis már majdnem két éve nem láttuk. Igazából senki sem tudta mi történt vele. Még a Manczi néni, az anyja sem. Azt pletykálták a faluban, hogy kiment a németekhez ácsnak. Kitanulni a szakmát. De azt is mondták, hogy onnan öt hónap után hazajött és már Pesten lakik, csak nem ér rá lejönni meglátogatni minket. Még az anyját sem. De aznap este nyolc óra tizenhétkor telefonált a Jóska a Kofferéknak, hogy holnap reggel hétkor érkezik, üzenjék meg az anyjának, hogy főzzön bablevest, meg palacsintát, de annyit, hogy az egész falunak jusson, mert nagy ünnep lesz! Haza hozza végre azt, amiért elment, amiért annyit dolgozott. Haza hozza megmutatni nekünk a valóra vált álmot. Azért hívta a Kofferékat, mert Manczi néninek nem volt bekötve a telefon, nem akart fizetni érte.

‑ Már az is több ezer forint lenne, ha csak ott állna az asztalon, én meg porolgathatnám, oszt még megenné a rosseb! Nem hívna engem úgyse senki! – mondogatta mindig.

A Kofferék egyébként a hírek jó sáfárai voltak, szét is kürtölték mindenkinek, hogy holnap ingyen palacsinta, reggel hétkor Manczi néninél. Mindent a Jóska áll. Hát lett is nagy csinnadratta. A Kofferék felajánlották a lányuk lagzijából maradt sátrat, a Rizmayerék harminc üveg szilvapálinkát hoztak fel a pincéjükből, az asszonyok pedig szinte mind átmentek a Manczi nénihez. Mind ott sürögtek a két-székes, egy-lavóros konyhában, előkészítettek mindent, amit előző nap már elő lehetett. Másnap reggel már négykor fenn voltak. Én is. Az ágyon. Ott tetettem az alvót, mert nem volt kedvem segíteni zöldségeket pucolni, vagy tyúkokat kergetni tojásért. De hatkor már engem is kivetett magából az ágy, meg a gyomorcsikarás. Kiültem a házunk elé és bámultam a Kossuth utca végét, ami egyben a falu vége is volt. Jó rálátásom volt a nagy bekötőútra, onnan jött mindenki ide le hozzánk. Más út a külvilágból ide nem vezetett.

Ültem és vártam. A szemközti szomszéd, a Pista bátyja is kinn ült már a kis sámliján. De ő nem a bekötő utat bámulta, hanem a napilapot a kezében. Mint mindig. Minden reggel elsőként akasztotta le a postást, és elkérte tőle a lapot, még mielőtt az bárkinek bármit is kivihetett volna. Aztán ott kint olvasta egy órán át. Aztán később bement naptévézni. Tíz fele meg megint kijött befejezni, ami a lapból még maradt.

A Manczi néniéktől hallatszott a visítozás, a hahotázás és mindenféle más irritáló hang, amilyeneket az asszonyok tudnak kiadni, ha összejönnek. Még fél hét sem volt, mikor bekanyarodott a Kosssuthra egy gigantikus, egy óriási, egy hatalmas kék csoda. Lassan haladt előre, mint a lopakodó hangyász. Semmi csinnadratta, semmi hangos dudálás, pöfékelés. Állítom még tízzel sem ment. Elakadt a lélegzetem, Pista bátyja meg észre sem vette, meg sem hallotta a motor halk brümmögését. Kiszaladtam az útra, terpeszbe ugrottam és mindkét karommal integetni kezdtem, majd ordítottam, ahogyan a torkomból kifért.

­‑ Itt van a Jóska meg a kék csoda!

Perceken belül kint termett mindenki az utcán. Visítottak, hogy: nahát!, meg Gyere már Manczi néni!, mert az még sózott egy utolsót a levesen, mielőtt kijött volna az utcára. Hiába, a Jóska mindig sós szájú volt, no.

‑ Hát ez egy óriás busz! – kiáltott fel Jóska anyja, csipetkesodrástól lisztes kezét az otthonkába törölte, majd a szája elé kapta.

‑ Na mit szólsz, milyen fiad van? – lépett ki Jóska a buszból napszemüvegben, de még mindig jó nagy pocakkal és kicsit kopaszon.

‑ Te gazember! – emelte fel tömzsi karjait Manczi néni és hajította őket fia nyaka köré, majd könnyes-maszatos puszikat nyomott arcára, fejére, meg ahol ajkai érték.

‑ No, moderáljad magadat mama! Még leszakítod rólam az aranyláncot! – morogta amaz.

‑ Ez a tiéd Jóska? – kérdezte szkeptikusan Jóska régi szép időkből megmaradt söröző cimborája, Végh Gabi Krisztián.

‑ Az hát! Formás kis dög, mi? – tépte ki magát anyja karjaiból a tulajdonos.

‑ Oszt mibű’ vót neked ennyi pízed? –kérdezte egy beazonosíthatatlan hang a hátam mögül

‑ Pénz, pénz! Ugyan már! Ti még azt hiszitek, hogy pénz kell a vásárláshoz? Azt a nyomorultaknak találták ki! Kapcsolat kell gyerekek! Kapcsolat! – ekkor elővett egy mobiltelefont is a zsebéből, olyan aprót, hogy olyat még egyikünk sem látott. És nyomatékosan elmondta még egyszer, hogy:

‑ KAPCSOLAT..És minden lesz!

Aztán a pénzkérdést nem is firtatta tovább senki emberfia. Mindenki már a buszt tapicskolta. Óriás busz volt ez, mondom. Két emeletes. Alul-felül ablak, egy óriás merci jel volt az elején.  Hátul egy nagy D matrica. Az egész kicsit csillogott, mintha üvegdarabokat raktak volna a festékbe, amikor lefújták, pont úgy, mint a Krizsánék, mikor újra kőporozták a házukat. Kék volt, gyönyörű azúr kék, vagy milyen. Óriás sárga csillagok voltak az oldalán egy kicsit ovális körben és az volt ráírva, hogy EU TOURS. A Pista bátyánk összehajtotta az újságot és megkérdezte, hogy miért pont az EU zászló van erre ráfestve. A bátyja hülye kérdésére egyébként sem figyelt senki, csak a Jóska, és valami olyan humbugot mondott, hogy mert ezt onnan hozta, és nem kívánságműsor volt, hanem ez volt és kész. Ekkor megkérdezte a Manczi néni:

‑ Hogy mond fiam, és hova mész vele elsőnek?

‑ Hát, ha már EU Tours, akkor menjünk el vele az EU-ba! – vágta rá amaz.

‑ De oda még nem mehetünk, oda még túl korai. – mondta a polgármester felesége a politikai ügyekben jártas Teca.

‑ Korai, korai?  Mi elébe megyünk! Időutazáááááááássss! Indulás a jövőbe!! – hangosan kacagtak, meg csapkodták a térdüket. Az öreglányok főleg. Pedig én a helyükben, ilyen korban már nem nagyon vagánykodtam volna a jövőbe való utazgatással.

‑ Irány az EU! Hujjujjuj! – obégatta még egy-két lelkesebb alak. Pista bátyja csak rázta azt a nagy bús, télen-nyáron kalapos fejét miközben nézte, hogy pakolják be a buszba a sok üveg pálinkát, meg a rengeteg palacsintát.

‑ Bazári majmok! – morogta ‑ Ej, de mehetnéketek van! Pedig sokan még a keleti utunkról megmaradt szennyest sem mostátok ki, de már rohantok az EU-ba! Az apátok rézfánfütyülőjét!

Hiába nógatták a Tecáék az öreget, azt nem lehetett felültetni. A buszra legalábbis nem. Pedig még a Jóska is mondta neki, hogy az EU-ban sapkát sem kell majd hordania a szobában, mert ott van klíma mindig.

‑ Kléma, nem kléma, hagyjatok engem vín öregembert. Én nem szeretek a dolgok elibe menni! Mit siessek? Ha én nem megyek az EU-ba, majd az EU eljön hozzám! Igazam van, vagy igazam van?  Mindennek megvan a maga ideje! Eridjetek, hagyjatok, nyavalyás félnótások!

Ezzel az áldással elindultunk. A Teca még leordított, hogy pedig már a buszban is van klíma! ‑ Csodálatos! – visította.

Volt ott minden más is! Tévé is. Be is kapcsolták a kis Zotyáék. A Jóska meg halkabbra vetette velük, helyette Jimmyt nyomatott a magnón, az egész busz énekelte a slágereket. Volt, aki meghatódott. Ríttak tehát egy kicsit. Mi meg mentünk hegyen-völgyen át. Fogyott közben a palacsinta, meg a Jóska által jól behűtött bajor sör. Az emeletre felvitték mindennek a felét. A pálinka is lassan elpárolgott. Sokan mondták, hogy ők már most imádják az EU-t. Oda már az út is csoda.

A galiba csak akkor kezdődött, mikor a Zsuzska, meg a Koffer Máté besompolyogtak a vécébe, mert itt olyan is volt. Ventillátoros! És bent voltak ott jó sokáig. Ekkor a Jóska, aki már jó régen nem járt a környékbeli falvakban, ráment valami homokútra, ami rázós volt meg kátyús és aztán egy búzamezőre jutottunk, ahol nem tudott megfordulni, de előre menni meg már végképp nem, és akkor elkezdett tolatni vagy fél órán át. A kátyúsban. S akkor a Morvai Irén nagyon rosszul lett. A hepehupás utat okolta, de a Tecáék már akkor megmondták neki, hogy inkább a négy deci pálinka meg a két üveg bajor sör volt az oka annak. Irénnek hánynia kellett, de a Mátéék nem nyitották ki a klotyóajtót, és így az lerókázta a Tecát, akinek ettől felfordult a gyomra és ő is hányt. A Jóska meg ordított, hogy most mi lesz az ülés szövetekkel.

Az öreg Bán bácsi meg addig taperolta a mellette ülő Baba nénit, míg a nyúlkálástól a karfán be nem nyomott egy gombot, ami az ülése támláját hirtelen hanyatt vágta. Ettől úgy megijedt, hogy ripsz-ropsz bekakált.  És a férfiak meg egymásnak ugrottak, meg a Jóskának, hogy minek viszi őket a búzamezőkbe, meg mit magyarázott itt nekik az EU-ról, most már látják, hogy csak be akarta húzni őket a csőbe, mert most már azt hiszi magáról, hogy mert van egy busza akkor már ő itt a jani. A Jóska meg azt mondta, hogy megbánta ő is, mert minek akart ő olyanokat az EU-ba vinni, akik még azt sem tudják, most hol vannak, és akik még Szlovákiát is keverik Szlovéniával.

‑No! Ne keverj bele nekem itt nőügyeket! – hebegett a Jónás pék, akinek már alig forgott a nyelve és elnyomott egy csikket a busz egyik bársony karfáján. Erre a Jóska lefékezte a buszt és úgy behúzott a Jónásnak, hogy az felterült a dohányzóasztalra és leseperte az összes tüzes vizet, meg a megmaradt palacsintát a földre. Amibe persze beletapostak és szétkenték a padlón meg mindenütt. Egész éjjelig tartott a csetepaté, aztán mindenki valahogy mégis elaludt.

Reggelre már újra a Kossuth utcán ébredtünk. A Jóska az éjszaka során biztos visszatolatott velünk. Macskajajosan, piszkosan, ízesen, kócosan szállt le mindenki a buszról. Kivéve a Mátét meg a Zsuzsikát. A busz kívülről tiszta sár volt, meg bogáncs. Homokos-poros volt az összes ablak is. Ahogy leszálltunk, egyből elhajtott a Jóska. Az anyjától sem köszönt el. Pedig az még utána kiáltotta:

‑Mi lesz avval a rengeteg babgulyással?

De válaszolni már nem válaszolt neki senki. Mindenki haza kotródott.

Azóta csak a Pista bátyja hozza szóba az EU-t. Káráló varjúnak nevezik emiatt a faluban. Reggelente, – csak azért, hogy megriogassa a munkába, boltba, kocsmába igyekvőket – hangosan felolvas egy-egy idevágó hírt az újságból.

‑ Magyarország jól halad az EU felé! – visítja a nagyvilágba, s gúnyosan felnevet. Éles kacagása csak úgy visszhangzik az egész Kossuth Lajos utcán, és megborsóztatja az összes falubeli hátat.

SMG©

Reklámok

INDUL A FALU! IRÁNY AZ EU!” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Indul a bakterház. Tegnap láttam ezredszerre. Szomorúvá tesz. Más meg halálra röhögi magát rajta. Nekem a magyar valóságot jelentette mindig. Miért jó Bendegúznak, hogy szétverik a bakterházat?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s