Mindig tukmálta őket. Még télen is volt a pincében eltéve. Főleg alma, nagy faládákba rakva. Azt sem tudtam, hogy most az almák pinceszagúak vagy a pince almaszagú. – Egyétek gyerekeim! Vigyétek már, ne kelljen mindig mondani! Ott a sok alma, rám rohad. Aztán nyáron ott volt a sok barack. A meggy. A cseresznye. Na, meg a körte. – Jaj, hagyjál már papa a körtével, attól … Ne hagyjátok a gyümölcsfákat! részletei…