Jegyzetek a naroomai tengerpartról 3.rész: Valaki otthon is képes úgy élni, mint aki nyaral

Wodonga Princess

Wodonga Princess

Ismét vízre szálltunk, Charlie-val a helyi villanyszerelővel. Szabadidejőben az öreg ugyanis hajókirándulásokat szervez az ezerkilencszázas évek elején épült villamosárammalműködő Wagonga Princess nevű kishajón. Charlie tősgyökeres naroomai, itt nőtt fel, ismeri a környéket. Megmutatja a helyi vizisas fészkét a gumi fák között. Elmeséli, hogy a vizisas tízévente elhagyja a fészkét, hogy az megtisztuljon. Bemutat néhány költözőmadarat is. Az egyikről állítja Szibériában költ. Majd az itteni kagylókról is hosszas előadást tart, meg is állunk egy kagylófarmon és köveken törjük fel a frissen kikapkodott kagylókat, amelyekből csak úgy nyersen szívjuk ki a még élő állatot. A sós nyálkás falatokat tűzön főtt teával mossuk le, amelyet a kagylófarmos szigetlakó készített direkt nekünk. Ez a kis uzsonna is benne foglaltatik az árban.

Tovább állunk. Huszan ülünk ismét a kishajón. Körbeadunk egy fotóalbumot, amelyben a képek Charlie apjának horgászkalandjait örökítették meg. Az egyiken hatalmas bull cápa vicsorog, pont amellett az étterem mellett, ahonnan a hajótúra indult. A cápát az egyik fotón az apa tartja, majd egy másikon a kis Charlie áll a döglött állat melett, amelyen rémriadt arckifejezéssel egyensúlyozik egy őslakos kislány. A fél város a háttérben bámul. Döbbenet. Ekkora cápát rég nem látott azóta sem senki. Haladunk hát az öbölben, amiről eddig csak azt hittem rájás, de mostmár tudom, hogy cápás is. Hirtelen irtó rozogának tűnik a kishajó. Charlie-t nem izgatja, vicceket mesél. Felét nem értem, olyan erős vidékies az akcentusa. Nem is bánom, a viccek húzosak amúgy is. Mondhatnám nem politikailag korrektek. Őslakos szereplője van mindegyiknek ugyanis.

Na, nem ezekért a viccekért, de azért becsülöm az ilyen Charlie-féle embereket, mert szeretik és ismerik lakóhelyüket. Mintha sosem vágyódnának sehova, teljesen berendezkedtek ott, abban a környezetben, amibe beleszülettek. Mintha minden azért létezne itt a városban, itt a természetben, hogy Charlie jól érezhesse magát. Talán kicsit irigylem is Charlie-t. Régen nem mozogtam sehol ilyen otthonosan, mint ő itt Naroomában. Régen nem éreztem magam ennyire otthon a világban.

Narooma 2009 karácsony

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s