Jegyzetek a naroomai tengerpartról 1. rész: Az ausztrál, aki ruhában strandol

Tengerpart Naroomában

Tengerpart Naroomában

Nem járok állatkertbe, de embereket nézegetni imádok. Sokszor csak ezért ülök be a kávéházakba. A tengerpart is kiváló bámészkodó hely. Leterítem a törölközőt, felteszem a napszemüveget és már kezdődhet is a mustra.

Tőlem jobbra az arany homokon hason heverészik egy szláv nyelvet beszélő házaspár. Lányuk a vízben pancsol. Bőrük fényesre barnult – itt azt mondják a gyorsan barnuló bőrre, hogy ’olive skin’ azaz olivabőr, így különböztetik meg az európai kontinensről érkezett bevándorlókat az angolszász szigetlakók leszármazottjaitól. A britt gyökerekkel rendelkező ausztrálok ugyanis kismalac-rózsaszínre sülnek a napon. Hiába, Isten nem bottal ver. Az őslakosokat teremtette ide, adott nekik szép fekete bőrt, de a tartományokat hajkurászó ‘sápadt arcú’ angolok, már generációkon keresztül szenvednek itt a leégéstől.

A szlávok folyamatosan cseverésznek, hangosan, hadonászva. Erősen koncentrálok, de nem tudom eldönteni milyen nyelv ez: nem teljesen orosz, talán ukránok lehetnek. Először azt hiszem turisták, ugyanis a férfi fecskében sütteti magát. Jóravaló ausztrál férfi ilyet még alsónadrágnak sem venne fel, tengerpartra pedig kifejezetten csak térd alá érő sortban járnak. De a szláv szövegbe néha belekerül egy-két angol szó is, ebből sejtem, hogy ők bizony már huzamosabb ideje itt élhetnek. A férfi folyamatosan mondja és mondja, nagymellű neje pedig csak bólogat. Melltartó pántjait gondosan letolja a válláról és feltápászkodik az egyik kempingszékre, ahol mostmár a hasát sütteti. Van náluk hűtőláda, abból kiemel a nő egy szendvicset, miközben a férfi is felpattan a pokrócról. Most látom, hogy nyakán hatalamas aranynyaklánc. Kifeszített gerniccel, előre nyomott hassal elindul a víz felé. Besétál borzongva az óceánba, majd úszni kezd. Pont úgy, mint egy közép-európai nyugdíjas, aki félti frissen dauerolt frizuráját. Ilyet ausztrál szintén nem tesz. Ők egyből vízalá ugranak fejessel. Hiába, a legtöbb az óceánon tanul meg úszni, olimpikonokat megszégyenítő technikával.

Miközben a szláv kitartott fejét figyelem ahogy hullámzik a tengeren, megérkezik egy újabb család is a partra. Valószínúleg melbourne-iek az északi, extravagánsabb kerületekből. Apa, anya és két lányuk megindulnak a part felé. A kisebbik lány szőke, tünderszerű haját oldalra tűzte piros hajtűvel, feje tetejét lila kendővel átkötötte. Térdigérő kisvirágos otthonkaszerű ruháját le sem veti, minthahogy apja sem a sortot, sem a bőrszíjat, sem az inget, hanem így ahogy vannak ruhástól, nyakig besétálnak a hideg óceánba. Az anya és a nagyobbik lány közben a part melletti betonsétány felé tart, ahol egy lakókocsiban egy jókedélyű öregasszony krémfagyit árul. Mire visszatérnek a négy tölcsérrel apa és lánya is kimászik a vízből és így mind a homokra huppanak. Ruhájuk, hajuk immár tiszta sár. Fagylaltjuk olvadtan csöpög, folyik le karjuk oldalán.

Elgondolkozom. Hiába élek ebben az országban már 3 éve, még mindig könnyebben megértem a vastag nyakláncos szlávot, mint a ruhástól fürdőző ausztrált. Nem feltétlenül szimpatizálok vele, csak be tudom skatulyázni, kategorizálni. Hasra fordulok. Matatok a táskámban. Előhalászom majd folytatom a magammal hozott Esterházy kötet olvasását.

SMG 2009 karácsony Narooma, NSW

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s